"Ez hihetetlenül izgalmasnak hangzik, mert ha azt vesszük, hogy Olaszország legjobb pizzáját Nápolyban lehet kapni, és a világon az olasz pizza a legjobb, akkor ez a pizzéria készíti - és ezt szinte babonából ki sem merem mondani - a világ legjobb pizzáját..."
"A Pizzeria da Michele egy aprócska vendéglő, mely két kis helyiségből áll, egyikben egy kemencével, melyben folyamatosan ég a tűz. (...) Menü nincs. Csak kétfajta pizzát készítenek itt - a rendeset és az extra sajtosat. Itt nincs helye annak a magát pizzának álcázó dél-kaliforniai aszalt paradicsomos cuccnak. A fele pizzát már magamba tömtem, mire ráébredek, hogy a tésztája nem hasonlít semmiféle más pizzáéra, sokkal inkább az indiai nan kenyérre emlékeztet. Puha, lágy, omlós, ugyanakkor hihetetlenül vékony. Abban a hitben éltem eddig, hogy pizzatésztát tekintve csak két lehetőség áll fenn: vékony és ropogós, vagy vastag és puha. Honnan tudtam volna, hogy létezik vékony és puha pizzatészta? Atyavilág! Vékony, puha, erőteljes, nyúlós, fincsi, sós pizzamennyország. A tetején a forró, édes paradicsomszósz megolvasztja a mozzarella sajtot, mely buborékokat pöfékel és krémesen folyik, míg a középre helyezett bazsalikomágacska az egész pizzát fűszeres dicsfénybe vonja, mint ahogy egy ragyogó filmcsillag képes egy partin mindenkit a fénykörébe vonni."
(részlet Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek című könyvéből)